“Sikolt feléd az égen át…” – Thomas Pynchon: Súlyszivárvány

“Sikolt feléd az égen át…” – Thomas Pynchon: Súlyszivárvány

A könyv élvhajhászat és kémia, tréfa és fizika, történelem és biológia és pszichológia és filozófia, minden, ami emberi és embertelen. Magasztos eszmék és alantas vágyak, kabbala és képregényhősök, kábító- és serkentőszerek, perverz alakok és a még perverzebb világszellem a fikció labirintusában. És egy abszurd mesébe illően gyarló messiás, a második világháború Ulyssese, akinek talányos merevedése megjósolja a náci rakétaisten eljövetelét.

Thomas Pynchon az egyik legismertebb és legismeretlenebb szerző, akinek életműve világszerte milliók könyvtárába került s nélkülözhetetlen egyetemi tananyag, ugyanakkor szerzőként kerüli a nyilvánosságot, nem jelenik meg a díjátadókon, és tizenéves kora óta nincs róla publikus fénykép. A Súlyszivárványt 1974-ben Amerika legnagyobb könyves díjával, a Nemzeti Könyvdíjjal tüntették ki, Pynchon neve pedig azóta minduntalan feltűnik a Nobel-várományosok listáján.

Már életében monográfiák, kalauzok és tanulmánykötetek jelennek meg munkásságáról, külön folyóirat foglalkozik vele, és Toni Morrison mellett a legtöbb kritikát az ő műveiről írták Amerikában. Szinte minden tíz évben kiadnak tőle egy regényt, mely terjedelmével, témájával és káprázatos nyelvezetével is beszakítja az olvasók asztalait, és az irodalom újragondolására készteti kritikusait.

A magyarországi kiadással – 35 évvel a könyv első (amerikai) megjelenése után – a Súlyszivárvány végre nálunk is, ahogy mindenütt, az olyan, hozzá hasonlóan fajsúlyos művek sorába léphet, mint az Ulysses, Az eltűnt idő nyomában, a Bűn és bűnhődés, a József és testvérei vagy a Száz év magány.

A szerzőről:

Egy 1964 áprilisában az ügynökének, Candida Donadiónak írt levelében Thomas Pynchon alkotói válságáról számolt be; épp négy regénye volt folyamatban, és kijelentette:
“Ha bármelyik közülük megjelenne úgy a papíron, ahogy a fejemben van, az az évezred irodalmi eseménye volna.”

Thomas Pynchon művei:


V. (1963)
A 49-es tétel kiáltása; Magvető Kiadó, 2007 (The Crying of lot 49, 1966)
Súlyszivárvány, Magvető Kiadó, 2009 (Gravity’s Rainbow, 1973)
Slow Learner (1984)
Vineland (1990)
Mason & Dixon (1997)
Against the Day (2006)
Inherent Vice (2009)

Gravity’s Rainbow

Legünnepeltebb harmadik regénye, a Gravity’s Rainbow 1973-ban jelent meg. Tekervényes történet, számtalan utalással, melyek Pynchon korai munkáinak több témáját kapcsolják össze és fejtik ki (mint a reprobáció, a paranoia, a rasszizmus, a kolonializmus, a konspiráció, a szinkronicitás és az entrópia). A regény gazdag kritikai visszhangot váltott ki: két olvasói kalauz jelent meg hozzá (Fowler, 1980; Weisenburger, 1988), számtalan cikk és könyvek láttak napvilágot róla, internetes oldalak foglalkoznak vele, számos további műalkotást ihletett, és az amerikai posztmodernizmus egyik alapszövegeként méltatják.

A regény zömében Európában, azon belül is Londonban játszódik, a II. világháború utolsó hónapjaiban és a győzelmet közvetlenül követő hetekben, ám a történelmi háttér az elbeszélés legnagyobb részében színpadi díszlet. Emiatt Pynchon szövegében érzékelhető egyfajta drámai irónia – a szereplőknek, a különböző elbeszélőknek csak sejtései vannak, de nincsenek tudatában különösebb történelmi összefüggéseknek, a Holocaustnak és – kivéve néhány utalást – az előzményeknek, mitográfiáknak, a nyugat közös érdekei és a náci háborús gépezet közti bűntársi viszonynak, melyek – e történelmi kort ismerve – minduntalan az olvasó eszébe ötlenek.

A regény témáiban enciklopédikus, stílusában játékosan önreflexív. Lenyűgöző ismereteket nyújt a mérnöki tudományok, a fizika, matematika, pszichológia, kémia, történelem, vallás, zene, irodalom és film területeiről. Pynchon a hatvanas évektől a hetvenesek elejéig dolgozott művén, miközben Kaliforniában és Mexikóvárosban élt.

A Súlyszivárvány 1974-ben – együtt Isaac Bashevis Singer A Crown of Feathers and Other Stories című könyvével – elnyerte Amerika legrangosabb könyves díját, a Nemzeti Könyvdíjat. Ugyanebben az évben az irodalmi zsűri egyhangúlag felterjesztette a regényt a Pulitzer-díjra, de a Pulitzer-bizottság megvétózta a felterjesztést, mondván, a Súlyszivárvány “olvashatatlan”, “túlírt”, “ömlengő” és “obszcén” alkotás; így nem kapta meg az elismerést. 1975-ben az Amerikai Művészeti Akadémia az írót a William Dean Howells-éremmel tüntette ki.

Slow Learner

Korai elbeszéléseinek gyűjteménye (Slow Learner) 1984-ben jelent meg, ugyanebben az évben Pynchon terjedelmes kritikát írt a New York Times-ban Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején című regényéről. Szépirodalmi művei mellett esszéket, kritikákat is publikált, változatos társadalmi, tudományos és művészeti témákban. Ezek legtöbbjét a New York Times Book Rewiew közölte. Az ő előszavával jelent meg többek közt Donald Barthelme műveinek 1992-es gyűjteménye, George Orwell 1984-ének 2003-as kiadása (Penguin Centenary Edition), és barátja, Richard Farina könyvének Penguin Classics-kiadása (Pynchon az ő emlékére ajánlja a Súlyszivárványt).

A híradások szerint legújabb regénye 2009 augusztusában jelenik meg, Inherent Vice címmel.
Thomas Pynchon – akit Salman Rushdie egy, a Vinelandről írt kritikájában „láthatatlan öregembernek” nevezett, akiben „nem múló vonzalom él a megtévesztés iránt” – népszerű internetes téma; számos rajongói találgatás született már arról, hogy valójában létezik-e, avagy az álnév alatt más, esetleg több író publikálja műveit. Titokzatos figurája még a Simpson család (The Simpsons) című, népszerű animációs sorozatban is feltűnt.

A Libri webshopjából a könyv megrendelhető itt: MEGRENDELÉS