Közkönyvtári Kölcsönzési Jogdíj — nemzetközi körkép

Közkönyvtári Kölcsönzési Jogdíj — nemzetközi körkép

Mit jelent a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj (PLR)?

A közkönyvtári kölcsönzési jogdíj alapelve, hogy a szerző művének közkönyvtári kölcsönzéséért ellentételezésben részesül.

Mióta létezik?

A közkönyvtári kölcsönzési jogdíj az 1940-es években született. Először Dániában vezették be 1946-ban, majd Norvégiában 1947-ben és Svédországban 1954-ben. Az Egyesült Királyságban pedig az 1979. évi közkönyvtári kölcsönzési jogdíjra vonatkozó törvény rendelkezik erről a jogról.

Hány országban fogadják el a közkönyvtári kölcsönzési jogdíjat?

Legalább 39 országban van érvényben közkönyvtári kölcsönzési jogra vonatkozó törvényi szabályozás, de ezek közül csak 23 országban alkalmaznak közkönyvtári kölcsönzési jogdíj rendszert. Európában ezen országok közé tartozik Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Észtország, a Feröer-szigetek, Finnország, Franciaország, Grönland, Hollandia, Izland, Lettország, Litvánia, Németország, Norvégia, Svédország, Szlovákia, Szlovénia és az Egyesült Királyság. Ezeken kívül a törvényhozás 2007-ben tervez a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj bevezetésére irányuló aktív lépéseket tenni Cipruson, Írországban, Liechtensteinben, Luxemburgban, Magyarországon, Olaszországban, Spanyolországban és Svájcban.
Európán kívül működő közkönyvtári kölcsönzési jogdíj rendszerek léteznek Ausztráliában, Izraelben, Kanadában és Új-Zélandon. A szerzői jogi törvény biztosítja a kölcsönzési jogdíjat Mauritiuson és Kazahsztánban, de ott még nem működik közkönyvtári kölcsönzési jogdíj rendszer. Japánban egy kormányzati tanácsadó bizottság 2003-ban felvetette, hogy kezdjenek egyeztetéseket a szerzők és a könyvtárak szervezeteivel a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj bevezetését illetően, de eddig ez még nem eredményezte konkrét jogdíj-rendszer kialakítását.

Az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában nem létezik a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj.

Mi a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj jogi alapja?

Az említett 23 ország alapvetően háromféle megközelítést alkalmaz: (a) szerzői jogdíjon alapuló; (b) közkönyvtári kölcsönzési jogdíj, mint törvényileg elismert független ellentételezési forma; (c) közkönyvtári kölcsönzési jogdíj, mint a központi kulturális támogatás része. Egyes országokban a fenti három megközelítés elemeinek különféle kombinációit alkalmazzák.

Az Európai Unióban az 1992-es Kölcsönzési és bérbeadási jogokról szóló irányelv határozta meg a tagállamokban és a 2004-ben csatlakozó 10 országban a szerzőket megillető kölcsönzési jogdíjak rendszerét.

Pontosan hogyan működik a három megközelítés?

A szerzői jogon alapuló megközelítést Németországban, Ausztriában, Hollandiában és Lettországban alkalmazzák. Ezekben az országokban a kölcsönzést a szerzői joggal való visszaélésnek tekintik. A szerzőknek ezekben az országokban joga van, hogy a könyvtárak számára engedélyezzék műveik kölcsönzését. Az engedélyezés és a jogdíjak kifizetése úgynevezett begyűjtő szervezeteken keresztül történik a szerzői jogok birtokosának nevében. Ausztriában és Németországban a szerzői egyesületek az állami és tartományi kormánnyal, Hollandiában közvetlenül a könyvtárakkal egyeztetnek.

Az Egyesült Királyságban a közkönyvtári kölcsönzési jogdíjat, mint ellenszolgáltatásra feljogosító, de szerzői jogtól eltérő jogot értelmezik. Az 1979. évi közkönyvtári kölcsönzési jogdíjról szóló törvény értelmében a szerző törvényes joga, hogy a kormánytól jogdíjat kapjon műve nyilvános könyvtári terjesztéséért. Ez a jog kizárólag a jogdíjra vonatkozik, a szerző tehát nem engedélyezheti vagy tagadhatja meg művei kölcsönzését. A közkönyvtári kölcsönzési jogdíjra vonatkozó törvények betartását és a jogdíjak kifizetését egy kormányzati hivatal, a Közkönyvtári Kölcsönzési Jogdíj Hivatal végzi.

A közkönyvtári kölcsönzési jogdíj, mint a központi kulturális támogatás egyik formája főként a skandináv országokban létezik. Ezekben az országokban például csak az adott ország nyelvén írt művek szerzői jogosultak jogdíjra. A módszer célja a kisebbségi nyelvek, és az ezeken a nyelveken születő irodalmi művek támogatása, és hogy megakadályozza, hogy a dominánsabb nyelveken, pl. angolul író külföldi szerzők is részesüljenek közkönyvtári kölcsönzési jogdíjban.

Hogyan számítják ki a jogdíjakat és a szerzőknek milyen feltételeknek kell megfelelni?

Alapvetően kétféle módszer létezik a jogdíj mennyiségének kiszámítására: (a) az adott művek kölcsönzési gyakorisága alapján; és (b) az adott szerző műveinek könyvtári példányszáma alapján.

Az Egyesült Királyságban, Svédországban, Németországban, Hollandiában, Izraelben, Izlandon, Észtországban és Szlovéniában a kölcsönzési gyakoriságon alapuló fizetési elszámolást alkalmazzák. Az Egyesült Királyságban például a Közkönyvtári Kölcsönzési Jogdíj Hivatal egy központi számítógépes rendszeren összesíti az ország egyes véletlenszerűen kiválasztott könyvtárainak kölcsönzési adatait. Ez alapján megbecsülik az egész országra vonatkozó kölcsönzési gyakoriságot és kiszámítják az egy kölcsönzésre jutó éves jogdíj mértékét. Ez az összeg 2007-ben 5,98 penny volt. A másik megoldás szerint a szerzők a könyvtári példányszám alapján is részesülhetnek díjazásban. Ezt a módszert alkalmazzák Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dániában.

Egy másik megközelítés, amelyen a Franciaországban bevezetendő új rendszer is alapulni fog, hogy az ellentételezést a könyvtárak által vásárolt könyvek száma alapján állapítják meg. Norvégiában a kulturális minisztérium és a szerzői egyesületek képviselői kezelik az e célból rendelkezésre álló pénzalapot. Az alapot felosztják a szerzői egyesületek között, akik azt továbbítják az egyesületi tagoknak. Finnországban a központi támogatáshoz – mely a költségvetésben könyvtári könyvek vásárlására fordított összeg egy bizonyos százaléka -, a szerzők pályázatok útján jutnak hozzá. Izlandon a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj állami támogatása többek között ösztöndíjak formájában történik, de nemrégiben módosították az erre vonatkozó jogszabályokat, és ezáltal lehetőség nyílt az Egyesült Királyságban alkalmazott módszer átvételére.

Mindegyik modellben más és más szabály vonatkozik arra, hogy a szerzők milyen feltételek alapján jogosultak a jogdíjra, de az Európai Unión belül a tagállamok nem alkalmazhatnak semmilyen nemzetiségen alapuló diszkriminációt. A skandináv országokban kizárólag a nemzeti nyelven író szerzők jogosultak a kifizetésekre. Németországban, Hollandiában és Ausztriában pedig, mivel szerzői jogon alapuló modellekről van szó, a nemzeti elbírálás szabályait követik. Mindhárom országban megkezdődött a jogdíjak kifizetése az egyesült királyságbeli szerzőknek az ALCS rendszerén keresztül. Az Egyesült Királyságban alkalmazott rendszer az Európai Gazdasági Térség (az EU és Norvégia, Izland, Liechtenstein) összes országában élő szerző számára nyitott.

Hogy rendelkezik az EU közkönyvtári kölcsönzési jogdíjról szóló irányelve?

Az irányelv értelmében a szerzők és más jogtulajdonosok kizárólagos joga, hogy engedélyezzék, vagy megtiltsák műveik könyvtári kölcsönzését. A tagállamok azonban ez alól kérhetnek derogációt, amennyiben a kölcsönzésért jogdíjban részesítik a szerzőket. A tagállamoknak arra is lehetőségük van, hogy bizonyos típusú könyvtáraktól megtagadják a kölcsönzés jogát, illetve előnyben részesítsék a nemzeti kulturális célkitűzéseket az országban érvényes közkönyvtári kölcsönzési jogdíj meghatározásakor.

Hogyan alkalmazták az irányelvet az EU tagállamai?

A legtöbb tagállam már beemelte vagy a közeljövőben beemeli az irányelvet nemzeti szerzői jogról szóló jogszabályai közé. Belgium nem tett eleget ennek a kötelezettségének, ezért az ügyet az Európai Bizottság sikeresen bírósági útra terelte. A belga kormány azóta kialakította a közkönyvtári kölcsönzési jogdíjra vonatkozó rendszerét, és a REPROBEL begyűjtő szervezet felelős ennek gyakorlatban történő megvalósításáért. Az észak-európai országokban többnyire már az irányelv megszületését megelőzően is érvényben volt valamilyen nemzeti szabályozás. Franciaország 2003 májusában fogadta el az erre vonatkozó jogszabályokat és 2005 márciusában a rendszer irányítására kijelölte a szerzőket képviselő SOFIA szervezetet. Az első kifizetések várhatóan 2007-ben lesznek esedékesek.
Portugália, Olaszország, Spanyolország és Írország amellett döntöttek, hogy – kihasználva az Irányelv által biztosított rugalmasságot – elismerik a közkönyvtári kölcsönzési jogdíjat, de az állam mégsem vállal kötelezettséget a szerzők felé semmilyen jogdíj kifizetésére a közkönyvtári kölcsönzések után.

Ezt a megközelítést az Európai Bizottság megtámadta, és 2004 decemberében eljárást kezdeményezett Írország, Spanyolország és Portugália ellen az irányelv nem megfelelő alkalmazása miatt. Olaszországgal és Luxemburggal szemben nem folytattak további eljárást, mivel mindkét ország kormánya a rendszer felülvizsgálatára és új törvények meghozatalára vállalt kötelezettséget a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj vonatkozásában, azonban 2005 márciusában a Bizottság eljárást kezdeményezett mindkét országgal szemben, mivel egyikben sem valósult meg kielégítő előrehaladás az ügyben. Azóta Írország hivatalosan bejelentette a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj rendszerének bevezetésére és az ehhez szükséges törvényi háttér kialakítására vonatkozó szándékát, amely 2007-ben várható. A spanyol kormányzat is lépéseket tesz (2006 december) annak megállapítására, hogy milyen típusú közkönyvtári kölcsönzési jogdíj rendszert alakítson ki, miután az Európai Bizottság megbírságolta. Olaszország kormánya pedig 2006 decemberében törvénymódosításokat hozott, mellyel elismerte a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj rendszerét.

Az Európai Gazdasági Térség három országa közül Norvégiában és Izlandon már működik közkönyvtári kölcsönzési jogdíj rendszer. Liechtensteinben jelenleg vizsgálják, hogyan lehet a szerzői jogokra vonatkozó törvényekbe beépíteni a közkönyvtári kölcsönzési jogdíjra vonatkozó szabályozást.

A Bizottság kétségeit fejezte ki a skandináv országokban alkalmazott nyelvi feltételek törvényességével kapcsolatban is, és hivatalosan bejelentette, hogy ezt a megközelítést diszkriminatívnak tartja. A Bizottság az ügy megoldása érdekében ezekkel az országokkal egyeztetéseket kezdeményezett 2006-ban.

Milyen a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj helyzete az újonnan csatlakozott EU tagországokban?

Az alábbi országok már beemelték szerzői jogról szóló jogrendszerükbe a kölcsönzési jogról szóló direktívát: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Málta, Ciprus, Szlovákia és Szlovénia. Csehország 2006-ban vezetett be új törvényeket, és a DILIA begyűjtő szervezet állapodik meg a szerzők képviseletében a kölcsönzési licence jogokról a könyvtárakkal. Szlovákiában a kormány és a LITA begyűjtő szervezet közötti tárgyalásokat követően várhatóan 2007 februárjától lesz működőképes közkönyvtári kölcsönzési jogdíj rendszer.

Az EU-tagjelölt országok közül Horvátországban 1992-ben beemelték a kölcsönzési jogról szóló direktívát a nemzeti jogrendszerbe, de a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj rendszere még kialakításra vár, mivel egyeztetésekre van szükség a szerzőket megfelelően képviselő begyűjtő szervezettel, amely a rendszert felügyeli majd. Romániában a Direktívát végrehajtották, de jelenleg a közkönyvtári kölcsönzés derogációt élvez a jogdíjfizetés alól.

Csupán a három balti állam és Szlovénia vállalkozott működőképes közkönyvtári kölcsönzési jogdíj meghatározására. A balti országok és Szlovénia a kölcsönzés alapján történő jogdíj-megállapítást választották, bár az új szlovén rendszerben (az első kifizetések 2004-ben történtek) ösztöndíj formájában is történik ellentételezés. Litvániában fizettek először ilyen jogdíjat a szerzőknek 2002-ben, majd Észtországban 2004-ben.

Hogyan juthat további információhoz a közkönyvtári kölcsönzési jogdíjról?

Az érdeklődő országok megfelelő tájékoztatást és hasznos tanácsokat kaphatnak a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj bevezetésével és az EU kölcsönzési jogról szóló irányelvével kapcsolatban a nemzetközi Közkönyvtári Kölcsönzési Jogdíj Hálózattól (International PLR Network). Ez az informális hálózat a közkönyvtári kölcsönzési jogdíjjal foglalkozó nemzeti hivatalokat és az érintett szervezeteket tömöríti. A hivatal munkáját Dr. Jim Parker koordinálja az Egyesült Királyság Közkönyvtári Kölcsönzési Jogdíj Hivatalában. További információhoz a hálózat internetes oldalán www.plrinternational.com vagy közvetlenül a Közkönyvtári Kölcsönzési Jogdíj Hivatalában (jim.parker@plr.uk.com) juthat.

A Hálózat rendszeresen szervez szemináriumokat a közkönyvtári kölcsönzési jogdíj témájában és kétévente konferenciákra is sor kerül. Legutóbb 2005 szeptemberében tartottak ilyen konferenciát Berlinben, a következő pedig előreláthatóan Franciaországban lesz 2007-ben. A 12 újonnan csatlakozott EU-tagállamot megcélzó szemináriumot eddig 2001-ben Koppenhágában, 2003 októberében Londonban, 2004 szeptemberében Rómában, és 2006 márciusában Madridban tartottak. A következő szemináriumra a tervek szerint Budapesten kerül sor 2007 áprilisában.